Askenázi és szefárd együttélés Izraelben

Augusztus 6-án hétfőn 18.00 kezdettel a Hotel Palatinus Nádor termében "Askenázi és szefárd együttélés Izraelben" címmel előadást tartott Grünhut Zoltán politológus, a MTA tudományos munkatársa a baráti társaság klubjában.

Az előadás azt a célt tűzte ki, hogy tömör áttekintést adjon a diaszpórába kényszerült zsidóság két legnagyobb közösségének, a Közép-, majd Kelet-Európában népessé vált askenázi, illetve a Közel- és Közép-Keletről az iszlám hódításával Európába, főként annak déli térségeibe került szefárd közösség esetenként virágzó, de többnyire inkább viszontagságos, atrocitásokkal, kiűzetésekkel, kiközösítéssel, gettóba kényszerítéssel és pogromokkal sújtott történetéről, valamint az 1800-as évek végétől az óhazába, Palesztinába való visszatelepüléséről. A prezentáció elsősorban térképek és ábrák segítségével mutatta be a két közösség főként keleti irányú kényszerű vándorlását, az askenázik letelepedését a cári birodalom nyugati részén, tehát a Baltikumban, valamint a mai Lengyelország, Belorusszia és Ukrajna területén, továbbá az Osztrák-Magyar Monarchiában, illetve a szefárdok otthonra találását az Oszmán Birodalom tartományaiban. Beszédes demográfiai adatokkal összegződtek az askenázi kivándorlás 18. század végén megindult, főként az Egyesült Államokat és Nyugat-Európát megcélzó, kisebb hányadban Palesztinát preferáló hullámai.
Szintén térképek formájában kerültek áttekintésre a világban szétszórtan élő zsidó közösségek sajátságos kulturális és tradicionális karakterjegyei, melyek alapján okkal beszélhetünk nemcsak askenázi és szefárd, de nyugat- és kelet-római (bizánci), jemeni, indiai, mezopotámiai, kaukázusi, grúz, kurd, etiópiai, indiai, krími, sőt kínai, berber és nyugat-szudáni közösségekről. A 20. századra mindez olyképpen változott meg, hogy a diaszpóra sokszínűsége két népes, s pár kisebb lélekszámú közösségre redukálódott. A legjelentősebbé a zsidóság majdnem 90%-át kitevő askenázik váltak (akiknek az aránya a náci népirtást követően 75% körülire esett vissza), míg az iszlám világban élő zsidók (Nyugat-Afrikától Iránig, Közép-Ázsiától és a Kaukázustól egészen Jemenig) kulturális szempontból jórészt összeolvadtak, mely folyamatnak az Izraelben való integrálódás további lökést adott, megteremtve a keleti, avagy mizrahi közösséget. Rajtuk kívül az indiai (Bene Izrael) és az etióp zsidóság (Beta Izrael) maradt meg karakteresen önálló csoportként.
Az előadás második része, a címhez illeszkedve, az askenázi és a szefárd-keleti zsidó közösség Izraelen belüli együttélésére, annak nehézségeire, negatívumaira, kihívásaira fókuszált, áttekintve az arab/muszlim országokból elmenekült zsidóság betelepítésének folyamatát, az ideiglenes sátor- bádogvárosokban való elhelyezés körülményeit, hatásait, továbbá az ország perem- és határvidékein felhúzott új településekben történő végleges letelepítés hosszú távú velejáróit. Bemutatásra kerültek a függetlenedett Izrael első két évtizedében a politikai, gazdasági és kulturális életét szinte kizárólagosan kézben tartó askenázi, valamint a nehezen integrálódó, térbeli és társadalmi szempontból egyaránt leszakadó, perifériára kerülő keleti zsidó népesség iskolai végzettség és foglalkoztatás szerinti, továbbá lakhatási és jövedelemi szintkülönbségei, melyek mind a mai napig alapvetően meghatározzák Izrael szociális struktúráit, társadalmi törésvonalait. Az előadás végén azok a kérdések kerültek áttekintésre, melyek a közeli jövőben kulcstényezőkké válhatnak e közösségi feszültségek vonatkozásában. Így például az askenázi csoportban terjedő világi szemlélet, s az állam intézményeinek ilyen irányú reformálási szándéka, a közteherviselés kiterjesztése, mely mind gyakrabban ütközik a keleti zsidók hagyományosan vallásos meggyőződésével. Hasonlóan vitás, politikai relevanciájú aspektus lehet emellett a bevándorlók, az afrikai menekültek, az arabok, illetve az orosz ajkúak irányában tanúsított tolerancia/diszkrimináció.   

Az előadás tartalma a hallgatóság élénk érdeklődését váltotta ki. A feltett kérdésekből kitűnt, hogy többeket érdekel az, hogy Izrael hogyan tud megbirkózni a sokszínűségéből adódó kihívásokkal. Köszönhetően az előadó felkészültségének és a témában való jártasságának, sok fontos ismerettel gazdagodott az ismeretünk Izraelről.
Grünhut Zoltán hírportált működtet (www.magen.hu), mely azzal a céllal jött létre, hogy az Izraellel kapcsolatos politikai és közéleti hírek, cikkek, publicisztikák, valamint tudományos jellegű tanulmányok iránt érdeklődő olvasók számára friss és tartalmas tájékozódást biztosítson.