Színes képek Izraelről

Annyira megszoktuk már, hogy Izrael – legalább is 2000 km távolságból – csak fekete-fehéren látszik. Robbantások, kül- és belpolitikai viszályok, a palesztinok államalapításának megakadályozása, szinte kizárólag a fekete tónusú hírek, melyet a magyar és az európai média közvetít. Mi, Izrael barátai – különösen, ha már rég volt szerencsénk a tel–avivi utcákhoz – úgy látjuk, hogy egy cseppnyi kis fehér ország véget nem érő önvédelmi háborúját vívja az ellenség fekete tengerében.

Aztán a pécsi Kossuth téren, a Zsinagóga előtt látunk színes képeket Izraelről. Az egyiken - szemmel láthatólag ortodox zsidó - fiatalok zenélnek. A másikon egy ízekkel teli piac gyümölcsei láthatóak, míg a harmadikon egy vicces – itthon őrültnek mondanám – figura esernyővel biciklizik az esőben. Mindennapi képek egy nem mindennapi országról, vagy nem mindennapi képek egy mindennapi – mondhatnám normális - országról?  Én is zavarban vagyok, pedig már háromszor voltam kint, rokonaim, barátaim élnek ott, akiket szeretek és akikkel lehet fociról, nőkről, a világ valóban fontos kérdéseiről beszélgetni.

A Pixrael 2009-ben díjnyertes fotói a Baráti Társaság rendezésében a Kossuth téren

A Zsinagóga előtti képek segítenek meglátni a politikán túli, szerethető, élhető, kritizálható Izraelt, melyben ki-ki érdeklődése és vérmérséklete szerint találhatja meg a számára kedves színeket, pillanatokat.

A kiállítás koncepciója egyébként elismerést érdemel. A megtekinthető anyag tematikailag egységes tud maradni sokszínűsége ellenére. Bár világos, hogy egy országimázs kampány részesei vagyunk, a képek megtekintésekor mégsem érezzük magunkat kellemetlenül befolyásolva. Ellenkezőleg, néhány kép társadalomkritikai szemlélete gondolkodásra, újraértelmezésre sarkall. És ennél többet ma nem is várhatunk…

Goldmann Tamás

Read more...

Az Izraeli Kulturális Intézet igazgatója Pécsett

Amikor megtudtuk, hogy idén ősszel megnyílik Budapesten, a Paulay Ede utcában az Izraeli Kulturális Intézet (IKI), elhatároztuk, hogy meghívjuk a társaság klubjába dr. Balázs Gábor igazgatót, hogy tartson előadást az intézet alapításáról, céljairól, működéséről. Mivel az IKI megnyitóján néhány nappal ezelőtt a Szochnut - Jewish Agency for Israel (a diaszpóra és Izrael kapcsolatait ápoló világszervezet) igazgatótanácsának elnöke, Natan Saranszkij személyesen is jelen volt, nem volt meglepő, hogy a pécsi előadást is óriási érdeklődés fogadta.
Dr. Balázs Gábor előadásából átfogó képet kaphattunk az izraeli kultúra bonyolult összetettségéről és ebből fakadó egyedülálló szépségéről. Az IKI legfőbb célja az izraeli kultúra lehető legszélesebb körű megismertetése Magyarországon. Változatos oktató- és szórakoztató programokkal és – ezekhez kapcsolódva – más szolgáltatásokkal is arra törekednek, hogy lehetőséget biztosítsanak az izraeli művészettel és művészekkel való találkozásra illetve élményszerzésre. Nem a megszerettetés a feladatuk: döntse el mindenki maga, hogy szereti-e Izraelt. Az IKI azonban az érdeklődőknek befogadó és inspiráló teret biztosít nem csak a tanulásra, hanem a kikapcsolódásra is.
Az előadás után megnéztük az „Izrael három dimenzióban” című háromdimenziós filmet eredeti héber szöveggel, az igazgató úr szinkrontolmácsolásában. Azok számára, akik nem látták, úgysem tudnám érzékeltetni ezt az élményt. Csak annyit mondhatok: igen szép volt.
Az IKI nem csak Budapesten, hanem egész Magyarországon tevékenykedni fog. Azt remélem, ezen az estén nagy előrelépés történt annak érdekében, hogy az izraeli kulturális élet megismerése területén Pécs ne legyen olyan messze Budapesttől, mint Makó Jeruzsálemtől.

 Lőrincz Péter

Az Izraeli Kulturális Intézet bemutatkozása kellemes és tartalmas este volt. Az előadó felkészültsége a kulturális sokarcúság bemutatásával előkészítette a jelenlévők aktivitását, az érdeklődés többségében lényegi kérdésekben nyilvánult meg. Ha valóban a beharangozás szerint fog működni az Intézet, abból a szempontból mindenképpen érdekes arculatot hoz a kulturális cserét közvetítő intézményrendszerbe, hogy a programokat az igények alakítják. Sok értelmes ötlet, javaslat hangzott el, ami a Baráti Társaság számára is ígéretes lehet: nyelvtanulás irodalmi műveken, sajtón keresztül, kétnyelvű könyvek olvasása a klubélet folyamatos pezsdülését hozhatja.

Számomra az egyik legfontosabb információ az Intézet civil, azaz nem állami fenntartású jellege volt. A függetlenségen túl ez azt is jelenti, hogy a majdani programok mögött egy magatartás áll, amely az általános politikai tendencia ellenében a kultúra befogadásával és terjesztésével Izrael mellett kötelezi el magát.

Saját élményem, hogy mind Izraelben, mind az államot képviselő intézményekben nyíltan vagy burkoltan értetlenség uralkodott abban a tekintetben, hogy a történelmi tapasztalat birtokában miért nem térnek haza, az Erec-be a diaszpórában élő zsidók. S ez különösen Kelet-Közép-Európa országaiban élőkkel kapcsolatban vetődik fel (most már jelen időben).

Az izraeli kultúra képviselete, a kultúrán keresztül kiépülő és erősödő szálak valójában azt jelentik, hogy a megismerés összeköti Izrael lakóit a szétszóratásban élőkkel, valamint azokkal, akik más hitükkel ugyanolyan mélyen szellemi gyökerüknek tekintik azt a földet.

Az előadásban elhangzottakhoz ajánlom olvasmányként: Ulickaja nagy visszhangot kiváltó könyvét: Daniel Stein, tolmács. Azt hiszem, a legmélyebben foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyek a Társaság tagjaiként mindannyiunkat, zsidóként és nem-zsidóként, egyaránt érintenek.

Varsányi Erika

 

Read more...