IZRAEL NAPOK PÉCS 2011
Szeptember
19-25 között „Izrael egy hétre Pécsre költözik”,
egy újságcikk címét
idézve nyitotta meg Lőrincz Péter a rendezvénysorozatot a Palatinus Hotel egyik gyönyörű különtermében izraeli fotó- és
képkiállítás megnyitója keretében.
A képeket az Izraeli
Nagykövetség küldte, a
fotókat pedig Dr. Szabó Attila készítette izraeli utazása során. A fotók
mintha erre a rendezvényre készültek volna, nagyon szépek voltak a díszes
teremben. Én sem tudtam levenni a szemeim a képekről, mintha valami vonzana,
mintha mi is ott lennénk, vagy Izrael van itt, hogy is van ez?...
Elsőként Pécs Megye Jogú Város Képviselő testülete
nevében Erb József mondott beszédet, majd Dr. Horváth Zoltán folytatta a
megnyitót beszédével, melyben kiemelte a rendezvény aktualitását. Hiszen az
elmúlt napok, hetek Izrael állam számára az idei legmozgalmasabb heteknek
számítanak, mert az ENSZ elé került a palesztin igény az állami elismerésre. Ez
a közel-keleti konfliktus itt Magyarországon is érezhető. Milyen jó, hogy
véletlenül pont most kerültek megrendezésre az Izraeli Napok, milyen jó, hogy
mi is tehetünk valamit az ügy érdekében, hogy kifejezhetjük, hogy szeretjük
Izraelt és a barátai vagyunk. Az egyik képen, amelyen az izraeli legfelsőbb
Bíróság volt látható, még egy idézet is volt a zsoltárok könyvéből németül
(37:6):”Felhozza a te igazságodat, mit a világosságot, és a te jogodat, miként
a delet.”
Az ünnepség fénypontjaként izraeli dalokat
hallgathattunk: Ambláczky Eszter énekelt, zongorán kísérte Ferenc Daniella.
Ehhez hozzáfűzni semmit sem tudok, szó nincs, amit ideírhatnék, hogy kifejezzem
azt a „mennyei” élményt, amelyet az előadóművészek számunkra zenéjükkel
szereztek! A csodálatos héber dalokat
hallgatva és a gyönyörű képeket tekintve, mindannyian, akik ott voltunk,
elmondhatjuk, hogy valóban Izraelben jártunk. Bepillanthattunk zsidó kultúra
sokszínűségébe.
Utunkat a Nosztalgia cukrászda fele vettünk, ahol meg
is tapasztalhattuk ezen kultúra édes ízeit. Többen flódnit és macesz sütit
kóstoltuk meg, melynek receptjével már a következő napon meg is ajándékoztak,
el is fogom készíteni...
Másnap Izraeli filmvetítésre került sor az Apolló
ArtMoziban. Az úton a mozi felé ismét be kellett mennem a képeket megnézni,
feleleveníteni az elmúlt este kedves élményeit, csendben és nyugalomban
mégegyszer végignézni mindent. (A kiállítás egyébként egész héten megtekinthető
volt.) Lépteimet tehát sietve a mozi felé vettem, nyugtalanított, hogy vajon
kapok-e még jegyet, vagy már mindent eladtak, hiszen izraeli filmet moziban
megnézni, eredeti nyelven hallgatni nagy szenzáció számomra. Efraim Kishon filmrendező
Blaumilch csatorna c. filmjét vetítették.
A vetítés előtt ott a moziteremben Szilágyi László
(PTE) tartott egy rövid tájékoztatót, hogy ki is Efraim Kishon. Nos ő Hoffmann
Ferenc néven Budapesten született 1924-ben és később 1949-ben ment családjával
Izraelbe, ahol intenzíven tanulta a héber nyelvet, amelyen alkotta szatirikus
műveit, drámáit. Az ő nevéhez fűződik az izraeli filmgyártás kezdete is, és a
világ egyik legnépszerűbb humoristája volt. Humorból aznap este volt részünk
bőven, patakokban hulltak a könnyeink a nevetéstől, holott a film a 70-es
évekbeli Tel Avivban játszódott és az akkori kort, a mindennapokat mutatta be
reálisan, bírálva a bürokráciát. Akár Magyarországon is játszódhatott volna... A történet egy
őrültről szólt, aki megszökve az elmegyógyintézetből Tel Aviv legforgalmasabb
terén egy lopott ütve-fúróval az utat kezdte bontani a lakók felháborodására.
Az őrült védelmére kelt a rendőrség és a hatóságok is, mit sem sejtve, hogy
kivel van dolguk, ill. nem is kérdezve, hogy milyen terv alapján dolgozik,
kinek a megbízottja. Csak egy karrier után vágyakozó irodistának tűnt fel a
turpisság, de senki sem hitt neki. Főhősünk így nyugodtan elkészíthette a csatornáját,
amin a tenger, mint egy kék tej beömlött a városba, és amelynek átadási
ünnepségén mindenki boldog volt. A hatóságok legfőbb emberei kitüntetésben
részesültek a kiváló ötletükért és kemény munkájukért, csak főhősünk maradt
elismerés nélkül, aki lerázva a csalódottságot a város egy másik pontján
kezdett újabb fúrásba. Az irodistát pedig, aki felimsmerte az
igazságot, elmegyógyintézeti rohamkocsi szállította el.
A
film után is folytatódott a jó hangulat a Trafikban. A filmmel kapcsolatban
lehetett tovább beszélgetni Szilágyi Lászlóval a filmről, és az izraeli
filmművészetről, és volt
meglepetés is: Szabó Judit gitározott és énekelt szefárd dalokat, csak nekünk...és ismét csodálatos
estében lehetett részünk, hallgatva a ladino nyelvet, bepillantva a szefárd zsidóság mindennapjaiba.
A következő nap, szerda este pedig az Izraeli vacsorára került sor a Hotel Palatinus éttermében. Az
előző nap jó poénjait felelevenítve jó kedvvel érkeztünk az étterembe, ahol már
a pompásan fehér-kék színben megterített asztalok vártak minket. Az ételek is
az izraeli konyha ízvilágának és változatosságának megfelelően voltak
elkészítve és bámulatosan tálalva, dekorálva. Még most is érzem az aszalt
szilvával és párolt káposztával töltött libacomb ízét... De az est fénypontja ismét a héber zene világa
volt. Ebbe a világba hívott bennünket Bíró Nóra a fantasztikus énekével és
Jáger Bandi brilliáns zongorajátékával, akik
a hagyományos zsidó, klezmer izraeli és szefárd dalokat adtak elő
ötvözve a mai modern jazz latin
stílusával. Felejthetetlen élményben volt részünk, ismét Izraelben jártunk és
az est végén azzal buzdítottuk egymást, hogy vasárnap is lesz Jazzrael koncert
és még holnap is vicces nap vár ránk.
Csütörtökön
ugyanis ismét moziban voltunk. Efraim Kishon másik nagyszerű filmjvígjátékát néztük meg: „Azuláj,
a rendőr”. A történet Jaffában játszódik szintén a 70-es években, bemutatva egy
rendőr hétköznapjait. Azuláj egy nagyon kedves és a vallásban igen jártas
rendőr, aki bár nagyon szereti a munkáját, de a főnöke őt mégis idő előtt
nyugdíjazni akarja. Inkább megpróbálta a bűn elkövetőit jobb útra téríteni,
mintsem velük keménykezűen elbánni. Szerették is őt a bűnözők és nem akarták,
hogy nyugdíjba menjen, ezért szerveztek egy álbetörést és próbálták rávezetni a
rendőrt az ügyre, hogy vegye már észre, hogy mi történt, és a bűnbak is már a
raktárban széken ülve várta letartóztatását, hiszen egy korrupt bíró már
pontosan előre kiszámolta, hogy mennyi börtönbüntetés vár majd rá, amit e nemes
cél érdekében szívesen leülhet. Azulainak sikerült elfognia az áltettest és ki
is tüntették, de mégis könnyes szemekkel nyugdíjba kellett vonulnia...
Ezt az estét két nap „pihenő” követte. Így pénteken
és szombaton az elmúlt napok eseményeinek feldolgozásával foglalkoztunk.
Ismerősöknek, barátoknak tartottunk élmény-beszámolót. Én szekszárdiként
mindennap megtettem az utat Pécsre és vissza, a két napos pihenő után pedig
készülve a vasárnapi Jazzrael koncertre véletlenül azt mondtam otthon, hogy
vasárnap külföldre megyek.
Sokat nem tévedtem, mert 25-én este 19.00 órakor a
Jazzrael koncertet Bíró Eszter és Gerendás Péter sztárvendégekkel a
Zsinagógában rendezték meg. A Zsinagógát megpillantva és bent elidőzve az ember
már egy más világban érzi magát. Ezt a hangulatot fokozta tovább, mikor Ilan
Mor – az Izraeli Nagykövet – köszöntött minket, a baráti társaság tagjait és a
vendégeket. Ilan Mor alig egy hete érkezett Magyarországra, hogy elfoglalja új
állomáshelyét, váltva Aliza Bin-Noun nagykövetasszonyt, és már eleget téve a
baráti társaság meghívásának sietett Pécsre, hogy kifejezze köszönetét felénk,
Izrael barátai felé.
A koncerten fellépő Bíró Eszter és Bíró Nóra
testvérek hangjukkal, előadásukkal elkápráztattak bennünket. Bíró Eszter, aki
egyben énekes, filmszínész és musicalszínész is, több zenei stílusban és a
világ különböző színpadjain lép fel. Gerendás Péter pedig csodálatos dalaival gitárjátékával
és humorával ragadott magával minket elfelejtve időt és teret. Köszönjük
szépen!
Mindannyian, akik ott voltunk a Zsinagógában, láttuk
és hallottuk ott az Izraeli Nagykövetet, Ilan Mor-t beszédet mondani, majd Lőrincz
Pétert, aki beszédét héberül fejezte be a jövőre Jeruzsálemben mondattal
és azt követően, akik legalább 2 órán keresztül a Jazzrael együttes
világszínvonalas koncert előadásában részesültek, nos mi mindannyian Izraelben
voltunk, mert Izrael Pécsre és a szívünkbe költözött!
Schmidt Ildikó
Read more...
