Antiszemitizmus - ókori gyökerek, mai hajtások

     2010. október 25-én a Könyvek Könyve - Barangolás a Közel-Keleten című előadássorozatunk IV. előadását hallgathattuk meg az Apáczai Nevelési Központ könyvtárában. Gondolom a jelenlévőkkel egyet értve, akár reggelig is elhallgattuk volna előadóinkat, dr. Grüll Tibort, ókortörténészt, a PTE egyetemi docensét és Pécsi Tibort, a Holokauszt Oktatási Központ oktatási vezetőjét, akik közel 4000 év áttekintésére vállalkoztak a rendelkezésre álló rövid időben.

     A téma áttekintésének vázát azoknak a nézeteknek, felfogásoknak, értelmezéseknek a  felvonultatása adta, melyek a zsidó népet egészen Egyiptomtól a mai napig végigkísérték/kísérik. Megtudhattuk, hogy tulajdonképpen ugyanazok a torz, negatív értelmezések bukkannak fel évszázadról évszázadra, melyek alapvetően az ókori Egyiptomban élő görögöktől származtathatók. Ezek a nézetek, felfogások a zsidó népről elferdített, negatív leírások, meghatározások, melyek érintik alapvető emberi mivoltukat, mindennapi életgyakorlatukat, melyet alapvetően vallásuk helyezett keretek közé. Ezek a különböző történelmi korokon átívelő, ezzel összefüggéseben más-más "színezetet", antiszemitizmusokat öltő ősi előítéletek, vádak a következők: elkülönülés, idegengyűlölet, emberellenesség, szamárimádás, istentelenség, lustaság, kannibalizmus és vérvád, pénzimádás.

"...tulajdonképpen ugyanazok a torz, negatív értelmezések bukkannak fel évszázadról évszázadra..."

Ezek a nézetek a zsidó népet ért pogromok, üldöztetések - és a legkegyetlenebb kifejlet -, a holokauszt borzalmait alapozták meg, és a mai antiszemitizmus képviselői sem "tudnak" alapvetően újat. Személy szerint nagyon fontosnak tartom, hogy a holokauszttal kapcsolatban kihangsúlyozták azt, hogy abban különbözik a más népeket, embercsoportokat a történelem során ért atrocitásoktól, hogy ilyen tudatos, megideologizált, konkrétan egy népcsoport megsemmisítésére szervezett "halálgyár" idáig még nem fordult elő a történelemben. A holokauszt fogalmának ma megfigyelhető egy olyan metaforikus használata, mely kitágítja a fogalmat, és ezzel egyben relativizálni is próbálja a megtörténteket.

     Előadóink olyan képanyaggal illusztrálták előadásukat, amelyet a hallgatóság, úgy gondolom, máshol még nem igazán láthatott. Ismert és kevésbé vagy egyáltalán nem ismert személyeket, plakátokat és a modern média valósághamisító és nevelési célzatú "alkotásait" is láthattuk. Köszönet érte!

     Tudjuk, hogy a mai antiszemitizmus egyik legradikálisabb és erőteljesebb irányzatának célja Izrael államának megsemmisítése, a zsidó nép életének újbóli ellehetetlenítése. Ez az irracionális, felfoghatatlan és ostoba gyűlölet, amely végigvonul a zsidóság történelmén, és napjainknak is sajnos valóságos realitása országunkban is felveti bennünk a kérdéseket: Miért? Miért nem szűnik/szüntethető meg? Mit tehetünk? Vagy ahogy Grüll Tibor frappáns összegzésében is felvetette, nem szó szerint idézve: a zsidóság önállósága a szétszóratással megszűnt. Fennmaradása érdekében a népek között először elkülönül, majd szintén fennmaradása, alapvető emberi jogainak megszerzése érdekében megpróbált asszimilálódni, ennek vége a holokauszt lett, majd 1948-tól saját hazájában végre újra önálló államisággal rendelkezik, de ezt is elvitatják tőle, onnan is el akarják űzni... Akkor... hova menjenek?

     A kérdésekre, úgy gondolom, vannak válaszok. Többféle is. Az enyémek - és sok másunké is - üdvtörténeti kontextusban értelmezhetők.

Karácsony Csilla

Read more...

A modern Izrael háborúi

     Nagyon tartalmas és érdekfeszítő előadásnak lehettek tanúi azok, akik részt vettek a KÖNYVEK KÖNYVE - TÖRTÉNELMI BARANGOLÁS A KÖZEL-KELETEN  című előadássorozat harmadik előadásán, melyet dr. Grüll Tibor ókortörténész, a PTE egyetemi docense, valamint Navratyil Szabolcs hadtörténész, középiskolai tanár tartottak a modern Izrael háborúiról.

     Az előadás első részében a modern Izrael állam megalakulásának előzményeiről kaphatott áttekintést a szép számban összegyűlt hallgatóság, amelyet a háborúk izraeli nézőpontból, objektív módon feldolgozott tényanyaga követett. Ugyanis „az újszülött Izrael csak néhány óráig ünnepelhetett. Ellenségei még születése napján el akarták törölni az új államot a föld színéről. A zsidók tengerbe szorításának terve sem akkor, sem azóta nem sikerült.” Ám a harcnak azóta sincs vége, az ellenség megsemmisítő szándéka, a sorozatos háborúk, az állandó feszültségek az átlag izraeli állampolgár számára a mai napig is kihívás, amit az odautazó látogatók mégsem élnek meg nyomasztónak.

     Az előadást hallgatva szembetűnő: Izrael nem átlagos ország és a történelmét tekintve sem nevezhető átlagosnak. Inkább példaértékű az a kitartás, szorgalom és céltudatosság, amellyel egy elhagyott és sivatagos helyen felépül egy új, modern, demokratikus ország, mindez háborúk és viszontagságok közben. Egy dologban azonban biztosak lehetünk: az elmúlt 62 év csak a kezdet. 

Kerner Anette

Read more...

Golda Meir: Életem

    Vajon ki ne szeretne személyesen beszélgetni a történelem egyik meghatározó államának egykori miniszterelnökével? Ki ne lenne kíváncsi arra, hogy nagy hadvezérek, híres államférfiak hogy viselkednek távol a csatamezőtől, távol a nyilvánosságtól egyszerűen férjként, apaként, barátként? Golda Meir életrajzi könyvét nemcsak az fogja élvezettel olvasni, aki érdeklődik Izrael történelme iránt, hanem mindenki, akit az emberi JELLEM (csupa nagybetűvel) formálódása érdekel.

     Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy barnafürtös kislány Milwaukee-ban, aki szorgalmasan végezte az iskoláit és élte az Amerikába kivándorolt zsidó családok megszokott életét. Lehetett volna belőle egy igazi amerikai feleség és anya, szép családdal, egy viszonylag kiszámítható, kellemes élettel. De ő mást választott. Biztonságos és kiegyensúlyozott életében nem tudott megnyugodni, míg a népe tőle távol szenvedett. Egy alapelv vezérelte, hogy " minden férfinak, nőnek és gyermeknek, mindenhol, lett légyen bárki, akár még zsidó is, joga van a produktív, megalázás nélküli élethez." Ez a gondolat éltette akkor is, amikor kitűnő iskolai eredményeivel a háta mögött a kibuc baromfiudvarában, zsákruhában látta el az állatokat vagy éppen Jeruzsálemben az óvoda szennyesét mosta. De talán erre gondolt akkor is, amikor az ENSZ közgyűlésen az iraki külügyminiszter a szónoki emelvényről egyenesen neki, az akkor már izraeli külügyminiszternek szegezte a következő megalázó felszólítást: "Mrs Meir, menjen vissza Milwaukee-ba. Ön oda való!” De ő nem ment vissza, sőt. Inkább Izrael első, azóta is egyetlen, női miniszterelnöke lett belőle. Nem azért, mintha gyermekkori álmát akarta volna megvalósítani ezzel, vagy ünneplésre vágyott volna, netán hatalomvágyból. Ő szolgálni akart. Ott, ahol szükség van rá. Ott, ahol rá van szükség.

    Szinte "kiszól" a lapról Izrael nagymamájának örökérvényű tanácsa: "Ha az ember még nagyon kicsi, akkor nem fontos pontosan elhatározni, mi legyen, mire megnő. Sokkal fontosabb azt elhatározni, hogy milyen módon akar élni. Ha becsületesek akartok lenni önmagatokhoz és a barátaitokhoz, ha olyasmivel akartok foglalkozni, amivel nemcsak magatoknak, hanem másoknak is jót tehettek, akkor ez már elég is, a többi már csupán lehetőség dolga!"

Ferenc Daniella

A kötetet a Filum Kiadó jelentette meg (Budapest, 2000).
Eredeti, angol nyelvű kiadás: My Life (Futura Publications, 1975)

Read more...

Izrael és a zsidó kultúra az oktatásban

Tudod-e, hogy Izraelben nem akkor ünneplik az újévet, mint nálunk? Tudod-e, hogy Jeruzsálem mintegy 3000 éve a zsidóság szellemi és kulturális központja? Tudod-e, hogy a modern Izrael a Közel-Kelet egyetlen nyugati típusú demokráciája?

Ilyen és ehhez hasonló egyszerű, de mégis fontos kérdésekről hallhatnak azok a kisdiákok és szüleik, vagy – a konkrét rendezvény jellegétől függően - középiskolás és egyetemista fiatalok, akik a Pécsi Magyar-Izraeli Baráti Társaság oktatási programjait látogatják.

     A célunk az, hogy a városban és a régióban élő ifjúsággal megismertessük azokat az értékeket, amelyeket Izrael népe és a zsidóság képvisel. A Társaságban tevékenykedő pedagógusok a 2010-2011-es tanévre egy változatos programokból álló sorozatot dolgoztak ki. Az idényt a „KÖNYVEK KÖNYVE – Történelmi barangolás a Közel-Keleten” című sorozat nyitotta meg. Ennek keretében Schönberger András pécsi főrabbi elsőként a zsidó időszámításról és naptárról, majd következő alkalommal a zsidó ünnepekről tartott előadást az Apáczai Nevelési Központ (ANK) könyvtárában. A választott témák nem csak a történelmi múlt és a zsidó vallás megértése szempontjából fontosak, hanem – ahogyan az előadásokból is kiderült – a modern Izrael mindennapi életét és jövőjét is nagyban meghatározzák. A sorozat III. előadására 2010. október 18-án este 6 órakor ugyanitt kerül sor. A feladat ezúttal talán még bőségesebb lesz: az 1948-tól napjainkig tartó időszak háborúinak áttekintésére vállalkozott két történész, Grüll Tibor és Navratyil Szabolcs. 

"... a zsidó kultúra megismerése elősegíti azt, hogy különböző népek egymás kultúrájára nyitottan éljenek egymás mellett."

     
    Mielőtt azonban az érdeklődők történelem-sokkot kapnának, tegyünk említést a kultúráról is. Mivel október elseje hagyományosan a zene világnapja, legyen szó egy est erejéig a zsidó zenéről! Azonban „A zsidó zene napja" című koncertről és hangszerbemutatóról, amelyre október 4-én az ANK színháztermében került sor, csakis elfogultan tud írni a feladatra vállalkozó tudósító. Elfogultságának oka az, hogy – bár már többször élvezhette a Tzomet Klezmer Zenekar előadását – nem igazán tud betelni azzal a gazdagsággal és élő hangzásvilággal, amelyet Szentkirályi György és barátai megfoghatóvá tettek hallgatóik számára. A klezmer kifejezés ebben az esetben nem pontos: játszottak ugyan kelet-európai zsidó dalokat is, de a jemeni, keleties dallamok, vagy a hangszerrel kísért zsoltárének még inkább megragadott. Közvetítette a dal annak a jelenlétét, Akihez a zsoltár szólt.

     Az est „csemegéje” – túl a Tzomet zenei bravúrján – az volt, hogy a nagyjából 250 főnyi közönség kisgyermekek tolmácsolásában hallhatta az izraeli himnuszt és más zsidó dalokat. Mártonka Tünde csellóművész tanítványainak, valamint Angeliné Somosi Ilona csengettyű együttesének illetve kórusának kedves, szívhez szóló előadása erősíti a reményt, hogy a zsidó kultúra megismerése elősegíti azt, hogy különböző népek egymás kultúrájára nyitottan éljenek egymás mellett.

Herger Csabáné Eszter

Read more...

Színes képek Izraelről

Annyira megszoktuk már, hogy Izrael – legalább is 2000 km távolságból – csak fekete-fehéren látszik. Robbantások, kül- és belpolitikai viszályok, a palesztinok államalapításának megakadályozása, szinte kizárólag a fekete tónusú hírek, melyet a magyar és az európai média közvetít. Mi, Izrael barátai – különösen, ha már rég volt szerencsénk a tel–avivi utcákhoz – úgy látjuk, hogy egy cseppnyi kis fehér ország véget nem érő önvédelmi háborúját vívja az ellenség fekete tengerében.

Aztán a pécsi Kossuth téren, a Zsinagóga előtt látunk színes képeket Izraelről. Az egyiken - szemmel láthatólag ortodox zsidó - fiatalok zenélnek. A másikon egy ízekkel teli piac gyümölcsei láthatóak, míg a harmadikon egy vicces – itthon őrültnek mondanám – figura esernyővel biciklizik az esőben. Mindennapi képek egy nem mindennapi országról, vagy nem mindennapi képek egy mindennapi – mondhatnám normális - országról?  Én is zavarban vagyok, pedig már háromszor voltam kint, rokonaim, barátaim élnek ott, akiket szeretek és akikkel lehet fociról, nőkről, a világ valóban fontos kérdéseiről beszélgetni.

A Pixrael 2009-ben díjnyertes fotói a Baráti Társaság rendezésében a Kossuth téren

A Zsinagóga előtti képek segítenek meglátni a politikán túli, szerethető, élhető, kritizálható Izraelt, melyben ki-ki érdeklődése és vérmérséklete szerint találhatja meg a számára kedves színeket, pillanatokat.

A kiállítás koncepciója egyébként elismerést érdemel. A megtekinthető anyag tematikailag egységes tud maradni sokszínűsége ellenére. Bár világos, hogy egy országimázs kampány részesei vagyunk, a képek megtekintésekor mégsem érezzük magunkat kellemetlenül befolyásolva. Ellenkezőleg, néhány kép társadalomkritikai szemlélete gondolkodásra, újraértelmezésre sarkall. És ennél többet ma nem is várhatunk…

Goldmann Tamás

Read more...

Az Izraeli Kulturális Intézet igazgatója Pécsett

Amikor megtudtuk, hogy idén ősszel megnyílik Budapesten, a Paulay Ede utcában az Izraeli Kulturális Intézet (IKI), elhatároztuk, hogy meghívjuk a társaság klubjába dr. Balázs Gábor igazgatót, hogy tartson előadást az intézet alapításáról, céljairól, működéséről. Mivel az IKI megnyitóján néhány nappal ezelőtt a Szochnut - Jewish Agency for Israel (a diaszpóra és Izrael kapcsolatait ápoló világszervezet) igazgatótanácsának elnöke, Natan Saranszkij személyesen is jelen volt, nem volt meglepő, hogy a pécsi előadást is óriási érdeklődés fogadta.
Dr. Balázs Gábor előadásából átfogó képet kaphattunk az izraeli kultúra bonyolult összetettségéről és ebből fakadó egyedülálló szépségéről. Az IKI legfőbb célja az izraeli kultúra lehető legszélesebb körű megismertetése Magyarországon. Változatos oktató- és szórakoztató programokkal és – ezekhez kapcsolódva – más szolgáltatásokkal is arra törekednek, hogy lehetőséget biztosítsanak az izraeli művészettel és művészekkel való találkozásra illetve élményszerzésre. Nem a megszerettetés a feladatuk: döntse el mindenki maga, hogy szereti-e Izraelt. Az IKI azonban az érdeklődőknek befogadó és inspiráló teret biztosít nem csak a tanulásra, hanem a kikapcsolódásra is.
Az előadás után megnéztük az „Izrael három dimenzióban” című háromdimenziós filmet eredeti héber szöveggel, az igazgató úr szinkrontolmácsolásában. Azok számára, akik nem látták, úgysem tudnám érzékeltetni ezt az élményt. Csak annyit mondhatok: igen szép volt.
Az IKI nem csak Budapesten, hanem egész Magyarországon tevékenykedni fog. Azt remélem, ezen az estén nagy előrelépés történt annak érdekében, hogy az izraeli kulturális élet megismerése területén Pécs ne legyen olyan messze Budapesttől, mint Makó Jeruzsálemtől.

 Lőrincz Péter

Az Izraeli Kulturális Intézet bemutatkozása kellemes és tartalmas este volt. Az előadó felkészültsége a kulturális sokarcúság bemutatásával előkészítette a jelenlévők aktivitását, az érdeklődés többségében lényegi kérdésekben nyilvánult meg. Ha valóban a beharangozás szerint fog működni az Intézet, abból a szempontból mindenképpen érdekes arculatot hoz a kulturális cserét közvetítő intézményrendszerbe, hogy a programokat az igények alakítják. Sok értelmes ötlet, javaslat hangzott el, ami a Baráti Társaság számára is ígéretes lehet: nyelvtanulás irodalmi műveken, sajtón keresztül, kétnyelvű könyvek olvasása a klubélet folyamatos pezsdülését hozhatja.

Számomra az egyik legfontosabb információ az Intézet civil, azaz nem állami fenntartású jellege volt. A függetlenségen túl ez azt is jelenti, hogy a majdani programok mögött egy magatartás áll, amely az általános politikai tendencia ellenében a kultúra befogadásával és terjesztésével Izrael mellett kötelezi el magát.

Saját élményem, hogy mind Izraelben, mind az államot képviselő intézményekben nyíltan vagy burkoltan értetlenség uralkodott abban a tekintetben, hogy a történelmi tapasztalat birtokában miért nem térnek haza, az Erec-be a diaszpórában élő zsidók. S ez különösen Kelet-Közép-Európa országaiban élőkkel kapcsolatban vetődik fel (most már jelen időben).

Az izraeli kultúra képviselete, a kultúrán keresztül kiépülő és erősödő szálak valójában azt jelentik, hogy a megismerés összeköti Izrael lakóit a szétszóratásban élőkkel, valamint azokkal, akik más hitükkel ugyanolyan mélyen szellemi gyökerüknek tekintik azt a földet.

Az előadásban elhangzottakhoz ajánlom olvasmányként: Ulickaja nagy visszhangot kiváltó könyvét: Daniel Stein, tolmács. Azt hiszem, a legmélyebben foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyek a Társaság tagjaiként mindannyiunkat, zsidóként és nem-zsidóként, egyaránt érintenek.

Varsányi Erika

 

Read more...

Sallah Shabati - Bocsánat, hogy jöttem

Augusztusi klub rendezvényünkön Izrael Nagykövetsége programjaként az 1964-ben készült Sallah Shabati című izraeli filmet vetítettük le.

A film szatirikus komédia arról az időszakról, amikor százezrek vándoroltak Izraelbe a zsidó állam megalapítása után. Efraim Kishon (Kishont Ferenc) filmjében Chaim Topol egy jemeni zsidó család fejét, Sallah Shabatit alakítja. Sallah családjával közvetlenül az államalapítás után, menekültként érkezik Izraelbe. Keményen dolgozó szomszédaival ellentétben Sallah lusta, örökké a legkönnyebb és legkevesebb erőfeszítést igénylő munkával próbálja családját segíteni. Pénzszerző kísérletei sokszor komikusak és gyakran kigúnyolják Izrael korabeli politikai és szociális sablonjait.

 Részlet a filmből

A film címe egyfajta játék a szavakkal: látszólag egy jemeni eredetű zsidó név, de könnyen fordíthatjuk „Bocsánat, hogy jöttem”-ként is.

Rendező: Efraim Kishon (Kishont Ferenc)
Szereplők: Chaim Topol (Sallah Shabati), Geula Noni (Habbubah Shabati), Gila Almagor, Albert Cohen, Shraga Friedman, Zaharira Harifai, Shaike Levi (Shimon Shabati), Nathan Meisler, Esther Greenberg (Sallah felesége), Mordecai Arnon

Díjak:
1964 – San Francisco-i Nemzetközi Filmfesztivál, Golden Gate díj – Legjobb színész (Topol), Legjobb forgatókönyv
1965 – Golden Globe díj – Legjobb idegen nyelvű külföldi film
1965 – Oscar-díj jelölés – Legjobb külföldi film

Read more...

A Pécsi Magyar-Izraeli Baráti Társaság

Az egyesületet 2009. szeptember 22-én huszonnyolcan alapítottuk.

Fontosnak és időszerűnek tartottuk, hogy Pécsett is szervezett formában tevékenykedjenek az Izraelt szeretők annak érdekében, hogy minél többen megismerhessék az izraeli emberek életét, kultúráját, gazdasági és tudományos eredményeit. 

Előadásokkal, kiállításokkal és különféle rendezvényekkel igyekszünk bemutatni Izrael igazi arcát úgy, ahogyan mi is megismertük személyes tapasztalataink során, mikor ott jártunk vagy amikor Izraelben élő emberekkel ismerkedtünk meg.

Szükség esetén nyilatkozatokkal, ha kell demonstrációk szervezésével fellépünk az Izraelt és a zsidó népet érő igazságtalanságok ellen, kifejezzük elkötelezettségünket Izrael államának a létezéshez, prosperitáshoz és a biztonsághoz való jogának támogatása mellett.

Szeretjük Izraelt!

Read more...