Izrael és a zsidó kultúra az oktatásban

Tudod-e, hogy Izraelben nem akkor ünneplik az újévet, mint nálunk? Tudod-e, hogy Jeruzsálem mintegy 3000 éve a zsidóság szellemi és kulturális központja? Tudod-e, hogy a modern Izrael a Közel-Kelet egyetlen nyugati típusú demokráciája?

Ilyen és ehhez hasonló egyszerű, de mégis fontos kérdésekről hallhatnak azok a kisdiákok és szüleik, vagy – a konkrét rendezvény jellegétől függően - középiskolás és egyetemista fiatalok, akik a Pécsi Magyar-Izraeli Baráti Társaság oktatási programjait látogatják.

     A célunk az, hogy a városban és a régióban élő ifjúsággal megismertessük azokat az értékeket, amelyeket Izrael népe és a zsidóság képvisel. A Társaságban tevékenykedő pedagógusok a 2010-2011-es tanévre egy változatos programokból álló sorozatot dolgoztak ki. Az idényt a „KÖNYVEK KÖNYVE – Történelmi barangolás a Közel-Keleten” című sorozat nyitotta meg. Ennek keretében Schönberger András pécsi főrabbi elsőként a zsidó időszámításról és naptárról, majd következő alkalommal a zsidó ünnepekről tartott előadást az Apáczai Nevelési Központ (ANK) könyvtárában. A választott témák nem csak a történelmi múlt és a zsidó vallás megértése szempontjából fontosak, hanem – ahogyan az előadásokból is kiderült – a modern Izrael mindennapi életét és jövőjét is nagyban meghatározzák. A sorozat III. előadására 2010. október 18-án este 6 órakor ugyanitt kerül sor. A feladat ezúttal talán még bőségesebb lesz: az 1948-tól napjainkig tartó időszak háborúinak áttekintésére vállalkozott két történész, Grüll Tibor és Navratyil Szabolcs. 

"... a zsidó kultúra megismerése elősegíti azt, hogy különböző népek egymás kultúrájára nyitottan éljenek egymás mellett."

     
    Mielőtt azonban az érdeklődők történelem-sokkot kapnának, tegyünk említést a kultúráról is. Mivel október elseje hagyományosan a zene világnapja, legyen szó egy est erejéig a zsidó zenéről! Azonban „A zsidó zene napja" című koncertről és hangszerbemutatóról, amelyre október 4-én az ANK színháztermében került sor, csakis elfogultan tud írni a feladatra vállalkozó tudósító. Elfogultságának oka az, hogy – bár már többször élvezhette a Tzomet Klezmer Zenekar előadását – nem igazán tud betelni azzal a gazdagsággal és élő hangzásvilággal, amelyet Szentkirályi György és barátai megfoghatóvá tettek hallgatóik számára. A klezmer kifejezés ebben az esetben nem pontos: játszottak ugyan kelet-európai zsidó dalokat is, de a jemeni, keleties dallamok, vagy a hangszerrel kísért zsoltárének még inkább megragadott. Közvetítette a dal annak a jelenlétét, Akihez a zsoltár szólt.

     Az est „csemegéje” – túl a Tzomet zenei bravúrján – az volt, hogy a nagyjából 250 főnyi közönség kisgyermekek tolmácsolásában hallhatta az izraeli himnuszt és más zsidó dalokat. Mártonka Tünde csellóművész tanítványainak, valamint Angeliné Somosi Ilona csengettyű együttesének illetve kórusának kedves, szívhez szóló előadása erősíti a reményt, hogy a zsidó kultúra megismerése elősegíti azt, hogy különböző népek egymás kultúrájára nyitottan éljenek egymás mellett.

Herger Csabáné Eszter