Klubest
A recept igazán egyszerű. Végy
egy zongorát, egy kellemes hangot, egy csellót, fűszerezd meg vele a klubestet
- és az eredmény nem maradhat el.
A baráti társaságunk
klubestjének március 4-ei napját a meghívón kívül jelzi a szikrázó napsütés is,
ami egy kis előleget ad nekünk a tavaszból, amit mindenki oly nagyon vár már.
Az egész napos jó idő után el sem hisszük, hogy jön még vissza a tél, látva a
Nap sugarait, ahogy beragyognak az ablakon. A klubest helyszínének termébe
érkezve látjuk a gyülekező társaságot, a színpadon a zongorát, a mikrofont, a
hangfalakat, és a csellót, ami a széknek döntve méltóságteljesen - lírai
hangokat sejtetve - várakozik. Elsőként Lőrincz Pétert hallgatjuk, aki a baráti
társaság elnökeként megnyitja a klubestet, kifejezve örömteli várakozását az
est hátralévő részére vonatkozóan, majd Hetesi Beáta a bonyhádi magyar-izraeli
baráti társaság elnöke tart rövid beszámolót egy kiállításról, amit bonyhádi,
nagymányoki és aparhanti iskolákban Izraelről tartottak. A gyerekeknek szóló
barátságos kis összeállítás történelmi, földrajzi, vallási adatokkal segíti az
érdeklődőket:
Ezt követően kezdetét veszi a
koncert. A zongoránál Ferenc Daniella, énekel Ambláczky Eszter, cselló Mártonka
Tünde. Várakozásunkban nem csalatkozunk, hiszen sokrétű és színes
összeállítással készültek. Az örökzöld klasszikus, a Hava nagila dallamai
mindannyiunknak ismerősen csengenek. Ez a dal feltételezhetően az angol
csapatok 1917-es jeruzsálemi bevonulásának örömére született, mások szerint egy
19.századi kelet-európai klezmerből származik. Egy biztos, ahogy a dal címe is
elárulja, a szerzőtől nem állt távol az öröm. Ezt az örömöt a zene, mint az
érzelmek közvetítőjének nagymestere évtizedekkel később is pillanatok alatt
jelenvalóvá teszi. Az érzelmekből – lévén szó koncertről – nincs hiány. A
Rózsák estéjét, Izrael leghíresebb szerelmes dalát hitelesen adják elő a fiatal
zenészek, hallhatunk még többek között zsidó imádságokat, illetve hallhatjuk az
olajfáról (ami Izraelt jelképezi) szóló gyönyörű dalt.
A koncert repertoárjából nem
hiányozhat a híres magyar költő, Szenes Hanna művére írt darab, aki mindössze
23 évesen halt meg, miután vállalta a lehetetlen küldetést, hátrahagyva
biztonságos életét az Ígéret földjén. A brit különleges alakulat főhadnagyaként
ejtőernyővel érkezett az akkori Jugoszlávia területére, hogy a szülőföldjén,
Magyarországon a deportálás előtt álló fiatalokat megmentse. Nyilasok végezték
ki, miután nem volt hajlandó elárulni társait és a küldetését. Szenes Hanna nem
csupán nemességének és hősiességének köszönheti a világra szóló hírnevét, hanem
műveinek is, ami ahogy említettem nem hiányozhat egy magyar-izraeli baráti
társaság koncertjéből. Az Eli,Eli című szerzeményének szövege szabad
fordításban: „Istenem, add hogy ezeknek a dolgoknak soha ne legyen vége,
állandó legyen a homok és a tenger, a víz susogása, a villámlás az égen és a
férfi imája.” A leggyönyörűbb dal számomra Naomi Shemera: Hurshat ha
eucalyptus volt.
Ez az a fajta zene,ami olyan
mély érzelmekről tesz tanúbizonyságot, hogy a szöveg értése nélkül
megállapíthatjuk, itt valami igazán komoly dologról lehet szó. Nos a dal arról
a tájról szól, ahol a szerző, Naomi Shemer felnőtt, ez pedig nem más,mint a
Galileai-tenger partján fekvő Kvutzat Kinneret. A mi Petőfinkhez hasonlóan
őszinte vallomással vall lakóhelyének szeretett tájáról, amit nála meghatároz
az eukaliptuszligetek illatos levegője. (a levegő egy köbméterében akár 2,5 mg
illóolaj is lehet).
A zenészek valószínűleg úgy
érezték, hogy nagyon igazságtalanok lennének, ha egy Izraelhez köthető
rendezvényen kihagynák a prófétákat, így a bibliai idézetek szebbnél szebb
dallamokban köszöntenek ránk. „Hallatszani fog még Júda városaiban és
Jeruzsálem utcáin öröm és vidámság hangja, vőlegény és menyasszony hangja.” A
próféta szavai, mint sötét helyen világító szövétnek, igen biztos beszédnek
nyilvánul a koncert estéjén is, reményt adva a jövőre. A reménységet, ami nem
szégyenít meg, gyorsan megragadjuk és kiadós tapssal köszöntjük a zenészeket.
A koncert után kisebb-nagyobb
csoportokban kezdetét veszik a baráti beszélgetések, melynek egybeolvadt
monoton hangzását egy-egy hangosabb nevetés töri meg. A színpadot közben az
ifjú felfedezők (értsd a gyerekek) kíváncsian csillogó szemekkel igyekszenek
birtokba venni.
A tavaszt megelőlegező nap lassan
véget ér, a közelgő havazásról szóló híreket meg sem vitatjuk, hisz utána
visszavonhatatlanul elkezdődik a tavasz, majd a nyár, tele programokkal.