Egy Jazznagykövet a kultúra városában - AVISHAI COHEN Pécsett

Avishai Cohen, a jazzvilág élvonalába tartozó izraeli bőgős legújabb lemeze, a Seven Seas (Hét tenger) idén februárban jelent meg, és 2011. november 18-án Pécs város a lemezbemutató turné egyik állomásaként üdvözölhette a neves művészt. A rendezvény a ZSÖK nKft. szervezésében, az Izraeli Nagykövetség támogatásával jött létre, a helyszín pedig a Kodály Konferencia és Koncertközpont volt.

Avishai Cohen

Avishai Cohen édesanyja festőművész volt, aki klasszikus zenét hallgatva festett, emellett ladino nyelven (ami egy zsidó spanyol nyelv) énekelt. Így tehát Avishai zeneszeretete már gyermekkorában kezdődött, szereti Bachot, Mozartot, Beethovent, Brahms-ot, Satie-t, Rachmanyinovot és édesanyja nyomán a spanyol énekeket, illetve magát a spanyol nyelvet, amiről azt állította, hogy "az egyik legszebb nyelv, amin énekelhetünk".

9 éves korában kezdett el zongorázni, majd a basszusgitárral került közelebbi barátságba, végül a nagybőgőre esett a választása. Egy interjúban úgy emlékszik vissza a jazz-el való kapcsolatára, hogy már a kezdetektől fogva izgatta, vonzotta a zenei szabadság, az improvizáció művészete. A jazzért rajongó fiatalt hamar New Yorkban találjuk, akit tehetsége és elszántsága rövid időn belül a nagyok közé emelt. 1996-2003 között Chick Corea zenekarának nagybőgőse, akinek véleménye róla a "zseni" szóval összegezhető, ami egy hozzáértő személytől több, mint dicséret. Olyan jazz-legendákkal zenélt együtt, mint Herbie Hancock, Bobby McFerrin vagy Kurt Rosenwinkel. 

Zenei stílusában megtalálhatóak a mediterrán és a közel-keleti hatások, ezen kívül mint izraeli születésű művésznek a diaszpórikus zsidó kultúrkör tradícióit is lehetősége volt megismerni, így műveihez a legkülönbözőbb zenei hagyományokból merít. Sokszínűségét bizonyítja az is, hogy énekel héberül, angolul és spanyolul.

 

12 évet élt New Yorkban, majd visszatért szülőhazájába, Izraelbe, és megalapította a RedSeJ jazzfesztivált, ahol fiatal művészek is fellépnek, lehetőséget kapva szárnyaik bontogatására. Jelenleg nagyzenekari művekhez ír zenét, amely zene szintén a jazz és a klasszikus zene határán mozog.

A koncert helyszínéül szolgáló Kodály Konferencia és Koncertközpont Pécs egyik büszkesége. "A Kodály Központ egy építészeti Stradivari" áll az épületről a kodalykozpont.hu oldalán Maxim Vengerov hegedűművész idézete. És valóban, az épület olyan szép, hogy már az üres teremben ülve rá tudunk hangolódni a koncertre. Ha azt mondom, hogy méltó a legnagyobb művészek fogadására, akkor keveset mondok, de nehéz közhelyek nélkül írni róla.

A koncert 19 órakor kezdődött, ami előtt már érezhető volt a várakozásnak egyfajta izgalma, az első percektől kezdve a közönség láthatóan átadta magát a sodró ritmikájú zenének.  Lelkesen értékelte Cohent, egy olyan előadóművészt, aki nem áll mozdulatlanul hatalmas hangszere mellett, mi több, alkalomadtán meg is ütögette ritmusosan a bőgőt. Instrumentális dalai mellett hallhattuk énekelni is, ami egy óriási kihívás.

"Az éneklés egy sokkal mélyebb érzést fejez ki, talán a legmélyebbet. Az éneklés az egyik legsebezhetőbb, legőszintébb pillanat. Éppen ezért szeretem, bármilyen nehéz is"- nyilatkozta korábban.

Egy ilyen koncert maximálisan alkalmas arra, hogy kirántsa az embert a monotonitásból és a szürke hétköznapok fölé emelje. Amit Avishai Cohen az éneklésről mondott, én azt az egész zenére érvényesnek érzem, a zene könnyedén megérinti az ember lelkének egészen mély rétegeit.

Bár a koncert végén az első visszatapsoláskor egyedül érkezett a színpadra, Avishai viccesen megjegyezte, hogy magára hagyták a társai, a koncert során többször is bemutatta őket, akik láthatóan egy húron pendülnek a bőgőssel. Az ütőhangszereknél Amir Bresler, aki ránézésre maximum 16 évesnek ha kinéz, valójában 21 éves, mondhatni szemtelenül fiatal és szemtelenül tehetséges. A zongoránál Shai Maestro, aki néha felállt, pontosabban felugrott, és Cohennel együtt a dobokhoz szaladt, így egy pillanat leforgása alatt három dobost láttunk, akik mindent megtettek, hogy fokozzák a hangulatot. Ami számomra nagyon látványos volt, az a művészek zene iránti szeretete, és az, ahogyan átadták magukat, teljes lényüket a zenélés örömének.

Hangos tetszésnyilvánításokkal, és többszöri visszatapsolással jelezte a közönség, hogy Pécs mihamarabb visszavárja a Jazz Nagykövetét.

Gáspár Andrea

(A kép forrása: www.avishaicohen.com)