A HOLOKAUSZT ÉS RADNÓTI MIKLÓS HALÁLÁNAK 70. ÉVFORDULÓJÁRA
2014. november
10-t írunk. A helyszín a Zsidó mártírok emlékműve, Eötvös utca, Mohács. Délután 4
óra. Kezdetét veszi az „Emlékezzünk
együtt… a holokauszt és Radnóti Miklós halálának 70. évfordulóján” című
rendezvény, a Pécsi Magyar-Izraeli Baráti Társaság szervezésében és a Miniszterelnökség támogatásában
került megrendezésre. A rendezvény különös jelentőségű, hisz a
munkaszolgálatos Radnóti Miklós utolsó útjának egyik állomása Mohács. A rövid felvezetés után Schönberger András, a
Pécsi Zsidó Hitközség főrabbija önti gondolatait szavakba. A főrabbi úr –
akinek apja a bori munkatábor túlélője volt – Noé korával illetve Szodoma és
Gomora példájával állította párhuzamba a vészkorszakot, kiemelve, hogy az a
gonoszság, ami az előbbi eseményektől elválaszthatatlan, a mi időnkben is jelen
van. Ugyanakkor fontos, hogy ennek ne engedjünk teret, mindezt úgy, hogy a múlt
tanulságait megértjük, felfogva a felfoghatatlant. Schönberger András szavai
után több hivatali, oktatási és civil szervezet is koszorút helyezett el az
emlékműnél.
Még több ember
gyűlt össze a Deák téri, Radnóti szobornál, ahol Antoni Andrea színművésznő a költő 'Himnusz a
békéről" című versét adta elő. Kovács Mirella Mohács városának jegyzője is
megtartotta ünnepi beszédét. Felszólalt Németh Tibor, a Hit Gyülekezete
helyi közösségének képviseletében, méltatta Radnóti Miklós nagyságát. A költő életének utolsó napjaiban még
ingeit is képes volt eladni, csak hogy füzeteket vehessen, hogy verseit
feljegyezhesse. Németh történelmi tényekre hivatkozva elmondta, hogy bár
magyar honfitársai kegyetlenkedtek, majd gyilkolták meg Radnótit,
hazaszeretetén nem találtak fogást.
A rendezvény a
szabadtéri helyszínek után a Kossuth Filmszínház impozáns termében
folytatódott, ahol Kovácsné Bodor Erika alpolgármester asszony arra
emlékeztetett, hogy a mohácsi zsidóság elengedhetetlen érdemeket szerzett a
város ipari és kereskedelmi
életében, építészetében és kultúrájában is komoly szerepet töltött be a
közösség. Továbbá méltatta Klein Jenőt (későbbi nevén Mohácsi Jenő), a könyvtár
névadóját. Két sokatmondó adat is elhangzott, miszerint a két gettóból 1944.
július 28-ról 29-re virradó reggelre közel 600 mohácsi zsidót hurcoltak el,
akik közül mindössze 13-an maradtak életben.
Herger Csabáné, a Pécsi
Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar docense lépett a
színpadra. A docens asszony röviden
bemutatta a 2009-ben alakult Pécsi Magyar-Izraeli Baráti Társaságot, amelynek
céljai között szerepel a zsidó nép, illetve a magyar
emberek közti kapcsolat elmélyítése és a közös zsidó-keresztény örökség
ápolása. Üzenetét a jogegyenlőség történeti fejlődésének szakaszai köré fűzte,
aminek során elmondta, hogy az emberi méltóság, mint zsidó-keresztény érték a
teremtéssel kezdődött, azzal hogy Isten saját képére formálta az embert.
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez a társadalmakban a történelem során csupán
elméleti tételként létezett és csak a természetjogi gondolkodók munkássága
eredményeként lett gyakorlatba ültetve.
A docens asszonyt Izrael állam magyarországi nagykövet
helyettese, Hagai Mei-Zahav váltotta a
felszólalók sorában. A diplomata elárulta, hogy édesanyja révén kötődik
országunkhoz, és valójában Mohácsról sem most hallott először. Véleménye szerint
a Magyar Holokauszt Emlékév körüli félreértések ellenére az országszerte
megvalósuló projektek olyan ismereteket közvetítenek a jövő nemzedéke felé,
amelynek segítségével jobban megismerik a soá mögött megbúvó valós
történeteket, személyes sorsokat. (Hagai Mei-Zahav beszédét Cserveni Gábor
fordította a megemlékezők számára.)
Az értékes
gondolatokat tartalmazó előadást zenei blokk váltotta, ahol Pajor Tamás
prédikátor és költő, Szentkirályi György a Sabbathsong és az Ámen zenekar
gitárosával a már-már legendássá vált Rosenberg Dani című zeneszámot adta elő.
Ez után további két, sajátos gondolatvilágú darab következett. Pajor
hangsúlyozta, hogy a magyar társadalomnak továbbra is szerves részének kell
lennie a holokausztról való emlékezés, de látni kell azt, hogy ma a zsidósággal
szembeni ellenérzések tárgya legtöbbször Izrael, aki folyamatos fenyegetések
között él, Irán nukleáris terveinek árnyékában.
Az előadás sorozat zárásaként Ungvári Tamás
irodalomtörténész, a Mindannyian Együtt Jeruzsálemért Alapítvány elnöke szólalt
fel. Ő szakított a szokásos formulával és az élő Radnóti a magyar
költészetben oly termékeny és életrevaló oldalát mutatta be. Hangsúlyozta,
hogy a költő és sok hasonló sorsú kortárs értelmiségi halála olyan seb a magyar
kultúra testén, amely még ma sem gyógyult be. A tanár úr felhívta minden
jelenlevő figyelmét, hogy tanúk legyünk, amelynek tartalmaznia kell a humánum
és emberség mellett való kiállást, ami nem fér össze a hallgatással.
Összefoglalta és bemutatta a kor négy nagy alakjának, Radnóti Miklósnak, Szerb
Antalnak, Halász Gábornak és Sárközi Györgynek a végnapjait, akiknek még 1944
őszén is a kultúra volt a legnagyobb pajzs a szörnyűség ellen. Előadása végén
emlékeztetett arra, hogy a műveltségi forradalmat tovább kell folytatni.
A rendezvény zárásaként az épület emeletén Pécsi Tibor a
Magyar Holokauszt Emlékközpont képviseletében megnyitotta a rendezvény
részeként a „Falak, Jelek, Sorsok” kiállítást, amely bemutatja az áldozatokat,
illetve, hogy hogyan taszította ki és árulta el a Magyar Állam saját
állampolgárait mindössze 56 nap alatt. A megnyitó végén az előadó egy ismeretlen mohácsi kisgyermek 2 soros
versét mondta el, akinek már nem jutott több idő az életben, hogy nagy költővé
váljon, ezzel is hozzáadva a magyar költészet értékeihez „Írta aki
akarta, szamár aki olvassa.” Ne legyünk szamarak, legyünk olyanok, akik
emlékeznek és emlékeztetnek.
Lakatos Tibor
Read more...